|
A tengerparti ház
A fiú szótlanul lépkedett a nő mellett, különösebben nem érdekelte a Roxfort. Hermione megállapította, hogy Alexei pontosan olyan, mint egy sértett kiskamasz, akinek megtiltottak valamit.
- Mondja, a régi iskolájában tudta valaki, hogy ki ön igazából? – Alexei vállat vont.
- Nem hiszem, bár ki tudja Ivan részegen miket fecsegett ki…
- Eddig sem voltam túlságosan jó véleménnyel a nevelőjéről, de ezután leginkább egy mocsári varangyhoz tudnám hasonlítani. – Ezen a fiú valamilyen furcsa hangot adott ki, amit a kuncogáshoz lehetett hasonlítani. Hermione megdöbbenve, de mosolyogva fordult felé.
- Tudja, valahol megértem Ivant. Rá bízták ezt a „nemes” feladatot, amit ő nem akart. Miattam nem lehetett saját családja, nem hagyhatott hosszabb időre magamra, és ami azt illeti tényleg egy szörnyeteg voltam. Pinky mesélte, hogy alig voltam három éves, mikor ráuszítottam Ivanra vagy fél tucat mérges kígyót, mert a szobámba küldött. Ha úgy vesszük, én egy időzített bomba voltam… talán még vagyok is. Bár most már jóval érettebben fogom fel a dolgokat. – Hermione halványan elmosolyodott.
- Igen, azt látom. Jut eszembe, hány éves? – A fiú ismét felöltötte közönyös álarcát és úgy válaszolt.
- Tizenhárom – Hermione megállt egy pillanatra.
- Ezek szerint átlépett egy osztályt, igaz? – A fiú bólintott.
- Igen. A másodikat, talán ezért sem fogadott el senki, persze az eredményeim romlani kezdtek a múlt tanévben – fejezte be.
- Nos, ezek szerint, alig van különbség ön és a lányom között. – A fiú felvonta a szemöldökét. – Tudja ő tizenkettő, már majdnem tizenhárom, évvesztes.
A fiú bólintott. Nem érdekelte különösebben, sőt furcsállta, hogy a nő miért mondhat el neki ilyen személyes dolgokat. Persze, belegondolva, ő is ezt tette, de hát ez a nő Hermione Granger, vagyis Piton. Egykoron Voldemort ősi ellenségei közé tartozott, és így vele, mint Voldemort fiával is megvetően, és hidegen kéne viselkednie, legalábbis ez lenne az elvárt.
A nő megmutatta neki a klubhelyiséget, és a Nagytermet. Szépnek találta, de nem gyönyörűnek. Ahogy így sétáltak megjelent Piton, és elindultak kifelé a kastélyból. Először a város, varázslók által lakott övezetébe hoppanáltak, majd gyalogosan indultak tovább a fiú házához.
Kívülről semmi különöset nem tapasztaltak, és belülről sem, kivéve, hogy egy igencsak méreten aluli manó fogadta őket.
- Uram visszajött, hála az égnek! Ivan gazdám berohant, összeszedte a ruháit és elment. Közben csúnyákat mondott Uramra… - hadarta a manó.
- Semmi vész Tikky, éppen ideje volt, hogy az a féreg lelépje… - hirtelen megtorpant, majd az íróasztala fiókjához rohant, és kirántotta azt. – Az a mocskos szemétláda ellopta a széfkulcsomat! – kiáltott föl kissé kétségbeesve, majd a nőre nézett. – Ott volt minden pénzem, amit a nevelésemre adtak, azonkívül nincs semmim… - kezdett bele a fiú idegesen.
- Nyugodjon meg, hoppanálok a Gringottsba és letiltatom a széfét, reméljük, hogy Ivan még nem vette ki az összes galleont. – Alexei elhúzta a száját.
- Ennyire sok pénz volt a széfében? – kérdezte Hermione.
- Nem, csak olyan három... négyszázezer galleon, az az összes megmaradt pénz, amit Ivan még nem herdált el. Pinky annakidején azt mondta, hogy az a pénz ennek a százszorosa volt… - Hermione szemei kitágultak.
- Mit ne mondjak, varangyból csótánnyá tíz percen belül… - mordult föl Hermione, mire a fiú egy cseppet felvidult.
- Uram, Tikky készített egy teát, asszonyom is kér?
Hermione bólintott. A tea íze inkább volt mondható pocsolya lének, mint rendes teának, így Hermione majdnem visszaköpte az egészet, de látva a vendéglátója semleges arcát nem tette.
- Alexei látom a manója igencsak fiatal, neki még tanulnia kéne…
- Igen, tudom, de mivel Ivan megölte Pinkyt valahonnan szerzett egy másik manót… - magyarázta Alexei, közben Tikky elkezdett zokogni és magát pofozta. Hermione gondolt egyet és megszólalt.
- Ha megbocsátja, hívnék segítséget. – A fiú bólintott, és ráparancsolt a manóra, hogy hagyja abba. – Dobby! – Egy pillanattal később megjelent egy manó, akin mindenféle furcsa ruha volt.
- Dobby áll szolgálatára, Hermione asszonyom. Dobby miben segíthet? – kérdezte a manó.
- Dobby, szeretném, ha két hétre ideköltöznél ebbe a házba, és segítenél Tikkynek, hogy jó házimanó lehessen.
Dobby most szemügyre vette a kis manót, aki nagy szemekkel nézett rá.
- Ő még nem tud szolgálni. Nincs kiforrva a mágiája, nem tud még semmit, túl kicsi, túl fejletlen. Tikkyt idő előtt adták el… - magyarázta Dobby miután befejezte a nézelődést.
- Igen, erre mi is rájöttünk, ezért kérlek rá, hogy segíts neki. Dupla fizetést kapsz erre a két hétre, a többit pedig meglátjuk.
Dobby a földig hajolt és hálálkodott, mire a kisebbik manó megszólalt.
- Dobby mester pénzt fogad el? Dobby mester rossz manó! A házimanó nem dolgozik pénzért! – tiltakozott a kicsi, mire Hermione szólalt meg.
- Tikky, Dobby egy szabad házimanó, és büszke is erre, ahogy mi is. Igazi jó barát, aki sokszor megmentett minket az évek folyamán, ezért tiszteld őt, kérlek. – A kicsi bólintott, majd Dobby kíséretében elsietetett.
- Meggyőző beszéd volt asszonyom – szólalt meg a fiú.
- Tudja, diákként még hevesen vívtam a manók jogaiért, de mostanra rájöttem, hogy egy-két kivételtől eltekintve a manók nem akarnak szabadok lenni, nem tudnak magukkal mit kezdeni. Így, inkább azon vagyok, hogy a manók felé irányuló erőszakosságot, és önbüntetést korlátozzam.
- De hiszen ők csak manók… - válaszolt a fiú.
- Lehet, de ugyanolyan varázserejük van mint nekünk, csak a mentalitásuk más… - A fiú úgy tűnt fontolóra veszi a dolgot. Közben végignézték a házat, és Hermione ellenőrizte, hogy Ivan nem hagyott e itt valami kellemes kis meglepetést.
- Miért törődnek velem? – szólalt meg hirtelen Alexei, mikor a nő még az ágya alá is benézett.
Hermione meglepődött, majd halványan mosolyogva válaszolt.
- Lényegtelen, hogy ki volt az apja. Ha ön más utat jár mint ő, az máris megérte. Ha képes szembeszállni a sorssal, s változtatni rajta, tegye hát meg. Gyáva az, aki a múlt mögé bújik és pajzsként használja, ahelyett hogy bátorságát összegyűjtve szembenézzen a saját jövőjével. – A fiú csak pislogott.
- Értem, hogy mit mond, de ez nem olyan egyszerű. Most jó, mindenki békén hagy…
- Igen, de meddig lesz ez így Alexei? Előbb vagy utóbb kiderül, hogy kik voltak a szülei, és sokan nem fogják jó szemmel nézni, hogy itt van. Lesznek, akik kifogásolni fogják és megkeserítik az életét. Nem bújhat el örökké a névtelenségbe. Ha eljön az ideje vállalnia kell a felelősséget…
- De azok nem az én bűneim! Én nem tettem semmit! Nem én gyilkoltam, nem én kínoztam, nem én döntöttem romba családok életét! Akkor mégis miért nekem kell szívni?! – kérdezte már majdnem kiabálva.
- Nem állítom, hogy könnyű lesz, de menni fog. Nézz az igazgatóúrra, egykor halálfalónak állt, majd kémkedni kezdett… - A fiú félbeszakította.
- Tudom, olvastam a történelemkönyveket…
- Nem tudod, mert nem is akarod megérteni. Perselust ugyanígy kétkedve fogadták. Mikor tanítani kezdett több szülő ki akarta venni a gyermekét az iskolából, de ő kitartott. Az emberek valahol mindig csak a halálfalót látták benne. Nem az embert, aki értékes bájitalokat talál föl, vagy aki igazából egy csodálatos tanár…
- Maga elfogult – állapította meg a fiú.
- Lehet, de akkor is igazam van. Az emberek hasonlóan viselkedtek az ő ügyében, ahogy Draco Malfoy esetében is.
- De ők halálfalók voltak és átpártoltak! – tiltakozott a fiú.
- Igen, de ön nem az, önnek még annyi köze sincs a dolgokhoz. Egy gyermek nem kéri, hogy megszülessen. Nem választhatja meg sem a helyet, sem az időt hogy hova érkezzen. Nem választhatja meg a szüleit, csak el kell fogadnia őket…
- És ha azok a szülők olyanok, mint az enyéim? – kérdezte kissé higgadtabban.
- Lépjen túl rajta, fogadja el magát, és alakítsa ki a saját életét. Ha azt akarja, hogy ne Voldemort fiaként, vagy egy új potenciális Nagyúrként nézzenek önre, akkor tegyen ellene. Bizonyítsa be nekik, hogy ön más, de mindenekelőtt magának bizonyítson! Fogadja el végre, igen ők nemzették. Igen, Bellatrix szülte meg magát, de ezzel minden kapcsolat meg is szakadt önök között, gondolom – Hermione érezte, hogy a fiú alaposan felhúzott falai kissé reszketnek.
- Pinky mondta, hogy a születésem után Bellatrix összesen ötször volt nálam látogatóban… Voldemort pedig még csak nem is látott – Hermione nyugtatóan a fiú vállára tette a kezét.
- Nézze Alexei, képzelem mennyire elege lehet mára, így nem is traktálom ezzel tovább. Viszont gondolja át a dolgot. Itt egy új lehetőség, egy alkalom, hogy kialakítsa az új életét, most változtathat… - éppen csak befejezte mikor Perselus megjelent. Persze a férfi már jó ideje hallgatózott.
- Van egy rossz hírem. Ivan már elvitte az összes galleont a széfből… - A fiú lehuppant a székre. – Viszont nem az egészet. Úgy százezer galleonnyi kötvényekbe van fektetve, amit sürgősen az ön nevére írattam át, így azokhoz már nem férhet hozzá. –Alexei fellélegzett.
- Hát nem maradt valami túl sok…
- De több mint a semmi – vigasztalni próbálta Hermione.
- Én nem aggódnék a pénz miatt, mivel a kötvények a Weasley Varázsvicc vállalattal vannak kapcsolatban, ami köztudottan, mostanára az egyik legjövedelmezőbb vállalat egész Anglia szerte, sőt már a tengerentúlra is terjeszkednek - magyarázta Perselus.
Végül Perselus is átnézte a házat magára hagyva a fiút, aki kiült a tornácra. Ahogy ott ücsörgött, látta a parton szaladó gyerekeket, akiket előző nap is látott. A srácok is észrevették őt, majd Teddy intésére elindultak felé. A fiú nem akart senkivel sem beszélni, így fölállt és elindult befelé a házba, viszont egy labda hátulról fejbe találta.
- Ó, igen! Ki tud tökéletesen célba lőni egy labdával? Hát persze, hogy én! Egy mugli focicsapatban lenne a helyem… - vihogta Eileen. A fiú dühösen fordult feléjük.
- Ez mégis mire volt jó? Te nem vagy normális! – üvöltött rá.
- Oké, figyeljetek szerintem ennyi elég a balhéból, menjünk… - próbálkozott Teddy.
- Hé öcsi, ne kiabálj a húgommal, mert beverem a képed! – kiabálta Tony.
- Ki nem szarja le a húgod, te agyatlan troll. Húzzatok innen a francba, és szálljatok le rólam! – kiabálta nekik a teraszról. Odabentről már hallatszottak a lábdobogások.
- Figyelj szépfiú, tehetsz egy szívességet és kinya… - Eileen befejezni már nem tudta, mivel ekkor egy elképedt Hermione jelent meg és mindenkinek a torkára forrt a szó.
- Eileen Jean Piton ha befejezed azt a mondatot, esküszöm mindenre ami szent, hogy a házad száz pont mínusszal fog kezdeni és kifüggesztem a veszteség okát a homokóra fölé! – kiabálta a nő magából kikelve.
- Anya… te mégis mit…?
- Nem csak anyátok, hanem én is szégyenkezem miattatok. Azt hittem, hogy kulturált és normális gyerekeket neveltem, hát tévedtem. Most azonnal vége a kis bulitoknak, a szünet végéig szobafogság otthon.
- Na, ne már! Ezt nem tehetitek! Ez szemétség! Hatalommal való visszaélés, ez korrupció! – tiltakozott Tony.
- Szólj még egyet édes fiam és kiterjesztem még a Roxfortra is… - A fiú fölfújt képpel fordított nekik hátat.
- Elnézését kérem Mr Arzsak a gyermekeim és a barátaik bárdolatlansága miatt… - Alexei nem szólt semmit.
- Öhm, keri, mi meg sem szólaltunk, csak itt álltunk… - kezdett bele Heléna.
- Az pontosan olyan rossz hozzáállás. Miért nem akadályoztátok meg? – vágott vissza Hermione. Közben a földön egy kisméretű zöld kígyó tekergett Hermione lába mellett.
- Á, anya egy kígyó! – kiáltott föl Tony, és előkapta pálcáját, hogy végezzen az állattal.
- Ne! – kiáltott föl Alexei, majd egy intésére a kígyó a kezébe repült. – Jól vagy? Hogy sssszöktél ki? – kérdezte a kígyót, mire az megrázta a fejét. Mindenki csöndben figyelte a jelenetet.
- Hű, ez durva, azt hittem ez csak apámnak megy meg annó Voldemortnak… - jegyezte meg Lily.
Alexei csak ekkor tért észhez, majd tétován hátrálni kezdett az ajtó felé.
- Milyen kígyó ez? – kérdezte gyorsan Hermione mert látta, hogy a fiú egyszerűen kezdett bepánikolni.
- Egy… egy zöld szőlőtőke sikló… nem mérges, veszélytelen – mondta a fiú, és közben folyamatosan Lilyt nézte, mintha a lány sokkos erővel hatna rá.
- Na jó, ti srácok haza, a többit majd megtárgyaljuk otthon. Mi is megyünk Dracóhoz ott várjatok meg.
A fiatalok bólintottak, majd lassan elindultak. Persze Eileen még most sem bírt magával és kiöltötte nyelvét a fiúra, mire az kissé nagyot szorított szegény kígyón.
- Szzzzz – hallatszott, mire Alexei észhez tért.
- Ó, elnézést… - bevitte az állatot és visszatette a terráriumába. – Azt hiszem ennyit a névtelenségemről, igaz?
- Hát nem a legjobb kezdés, de azért ez is egyfajta kezdés – mondta Piton.
- Rendben, maradj itthon, Draco minden nap benéz majd hozzád. Szőke haj, szürke szem, idétlen körszakállal… - jegyezte meg Hermione. A fiú bólintott.
- Akkor mi megyünk, gyere Hermione – azzal mind a ketten távoztak.
Alexei első reakciója mikor elmentek az volt, hogy vett egy mély levegőt, majd kifújta. Észre sem vette, hogy mennyire szabályozta saját testét. Kisétált a konyhába, hogy utánanézzen Tikkynek. Dobby éppen hevesen magyarázott a kicsinek.
- Nem Tikky! Így nem jó. Hogy akar Tikky jó manó lenni, ha nem figyel oda? – A kicsi már majdnem bőgött.
- Tikky akarja. Tikky jó manója akar lenni Úrfinak, olyan jó, mint Pinky mester volt, boldognak akarja látni az Úrfit… - szipogta a manó, de nem vették észre a fiút. Alexei elmosolyodott. Nem gondolta volna, hogy ennek a tökmagnak ennyire számít az ő jóléte, csapott egy kis zajt és besétált.
- Á, Uram kér valamit? – kérdezte Dobby.
- Nem, csak tanítsd meg Tikkyt mindenre, hogy hasznos manó legyen… - Dobby bólintott, majd még jobban megnézte a fiút. – Mit nézel?
- Tudja Uram, a manók látják a mágiát… az ön mágiája hasonlít a Sötét máguséra, kinek a nevét hosszú… hosszú ideig nem mondtuk ki… - A fiú elhúzta a száját.
- Talán azért, mert ő volt az apám – jegyezte meg nemtörődömül. Dobby hevesen bólogatott.
- Szabad őszintének lenni Uram?
- Persze…
- Uram más, mint ő volt. Neki hideg és sötét volt a mágiája… - mesélte Dobby.
- És az enyém milyen? – sürgette a fiú.
- Uramé más, olyan sötétzöld, és olyan mint mikor odakint esik… szomorú – A fiú elhúzta a száját. Ennél találóbb leírás nem is készülhetett volna róla.
- Köszönöm. Most visszavonulok a szobámba, szóljatok ha kész a vacsora… - azzal eltűnt a két manó pedig magára maradt.
<< >>
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Harry Potter és a Tizenkettek szövetsége
A manók nagyon tetszettek. Alexei-ről még nem tudom, mit gondoljak. Köszi a frisset és várom a folytatást!
Na igen, szerintem sokaknak kedvence lesz majd a kissrác XD